Egy olyan korban, ahol túlságosan a szépségre és tökéletességre koncentrálunk, és a médián keresztül felénk érkező nyomás is arra buzdít, hogy retusáljuk ki “hibáinkat”, nem meglepő, hogy témaként rendszeresen felbukkan a “nem vagyok elég jó” problémaköre. Gestalt terapeutaként kiemelkedő fontosságúvá vált számomra azzal dolgozni, hogyan fogadhatjuk el önmagunk vélt „gyengeségeit”. Miközben azon fáradozunk, hogy tökéletesek legyünk, sokszor érezzük magunkat kevésnek, szorongunk és keményen bánunk önmagunkkal. Megtapasztaljuk a „nem vagyok elég jó” fájdalmát és az ebből fakadó elbizonytalanodást és ítélkezést, amelyek lelki sérülést okoznak.
Ugyanakkor van választásunk. Dönthetünk úgy, hogy begyógyítjuk lelki sebeinket és dolgozunk érzelmi jóllétünkön. Az önmarcangolástól az önelfogadásig hosszú út vezet, amit én is jól ismerek. Ha most Te vagy ebben a helyzetben, szeretném ha tudnád, nem vagy egyedül. Megosztom veled a saját történetem, és egy gyakorlatot, amit arra dolgoztam ki, hogyan válhatsz napról napra elfogadóbbá önmagaddal szemben.
Mindig szerettem volna megfelelni másoknak azért, hogy szeressenek. Azt mondtam amit hallani akartak, megtettem, amire kértek. Nem mondtam nemet, nem állítottam határokat, háttérbe szorítottam az igényeimet. Féltem a visszautasítástól. Belül fájt, kifelé mégis mosolyogtam. A kritikák pedig jöttek sorozatosan, és én azonosultam velük. Amikor megítéltek, kicsivé és szomorúvá és szorongóvá váltam. Ezáltal érzelmileg eltávolodtam a környezetemtől és önmagamtól. Annak ellenére, hogy szerettem volna megmutatni magam és hallatni a hangom, nem kezdtem bele semmibe, mert úgy gondoltam, nem lehetek elég jó. Ennek az önrontó körnek és egymásnak feszülő két ellentétes szándéknak a felismerése vezetett el egyéni terápiába sok évvel ezelőtt, ahol megígértem magamnak: Újjá építem az önbecsülésem és szertettel fordulok önmagam felé. Elkezdtem azon dolgozni, hogy elfogadjam önmagam nehéz részeit. Találtam magamban számtalan olyan ellentétes tulajdonságot, amelyek egyszerre vannak jelen egy adott szituációban, megakasztanak és türelmetlenné tesznek önmagammal szemben. A bennem élő ellentétpárok mindkét oldalának elfogadása az, ami segített tudatosítani magamban, mekkora erő lakik bennem. Ennek a felismerése és az “árnyoldalam” validálása tanított meg arra, hogy ne csak másokkal, hanem magammal szemben is megértő és megbocsátó legyek.
A cél nem győzelmet aratni a nehéz részeink felett, hanem szeretettel rájuk nézni és tudni magunkat békén hagyni. Ne tökéletes akarj lenni, hanem teljes. Teljes akkor leszel, ha a nehéz részeidet integrálod a személyiségedbe. Stabilitást, nyugalmat és középpontot ad, ahova mindig visszatérhetsz.
Hogy ne maradj egyedül azzal a kérdéssel, hogyan tanulhatod meg elfogadni önmagad, megosztok veled egy gyakorlatot, ami segítségedre lehet abban, hogy megtanulj megértővé válni önmagaddal szemben. Ha van kedved, minden nap ismételheted, hogy egészen a sajátoddá váljon.
Íme a gyakorlat, ami segít önmagad szeretetteljes elfogadásában:
Amint úgy észleled, hogy számodra nehéz szituációba kerültél, gondoskodj magadról a következőképpen:
1. Ülj le egy székre, és támaszd meg a hátad. A lábaidat tedd egymás mellé úgy, hogy mindkét talpad a földön legyen. Érezd, ahogy a föld megtart téged. Közben figyelj arra, hogy egyenletesen és mélyeket lélegezz. Ezzel tudod támogatni a tested.
2. Ezután kérdezd meg magadtól: Mire van most szükségem? Már ezzel az egy kérdéssel megszeretgetheted és bátoríthatod magad. Közben figyeld meg a testi érzeteidet, például érzel-e szorítást a gyomrodban vagy forróságot a mellkasodban? Tudatosítsd magadban, hogy mit érzel. Ha megvan, mondd ki, akár hangosan azt, amit érzel és ahol érzed (Pl: Szorít a gyomrom). Ezután tedd a két kezed oda, ahol a testi érzetet érzed (például a szorítást), és finoman hagyd a kezeidet azon a területen. Közben vidd a figyelmedet a légzésedre. Ha ez megvan kezdj el mélyeket lélegezni úgy, mintha átlélegeznéd azt a területet, ahol például a szorítás van.
3. Figyeld meg, mi az, ami nehézséget okozott az adott szituációban? Lásd kívülről a helyzeted. Milyennek látod magad? Mi az a részlet ami kiemelkedik, ami igazán figyelmet igényel? Fontos, hogy közben ne ítélkezz, maradj együttérző önmagaddal. Ha van kedved, le is írhatod.
4. Most gondold át, mit mondanál magadnak az együttérzés hangján. Mondd ki hangosan magadnak.
5. Melyek azok a képességek, készségek amiket fel tudsz használni önmagad megtartására ebben a nehéz helyzetben? Írd le őket, és csodálkozz rá arra, amiket találtál. Most tudatosítsd magadban, hogy ezek a tanult képességek, készségek személyes növekedésed és átalakulásod jelei.Engedd meg magadnak, hogy rácsodálkozz, mennyi mindenen túljutottál már. Legyél hálás és mondj köszönetet magadnak, hogy azzá váltál, aki most vagy. Ez van most. Itt tartasz.
6. Mit gondolsz, mi lehetséges még, amire képes vagy? Gondold csak át, milyen sérülések hoztak fényt az életedbe? Mely nehéz életeseményeket tekinted ma meghatározónak a lelki fejlődésed tekintetében?
7. Bármilyen nehéz szituációban vagy most, adj magadnak időt a felépülésre. Engedd meg magadnak a csendet és a nyugalmat. Legyél könyörületes és türelmes önmagaddal.
És ami a legfontosabb, HIBÁZNI ÉR! Ünnepeld meg a tökéletlenséged, tiszteld önmagad és az élet asszimetriáját.